Persze hozta a várható szöveget, egyesítsük erőinket, az a fontos, hogy demokrata legyen az elnök, teljes mértékben támogatja Obamat.
Én azért sajnálom. És várom vissza azokat az időket, amikor Clintonék laktak a Fehér Házban, amikor jól állt az ország, nem utálták őket világszerte, a gazdaság stabil volt. Jó évek voltak azok 1992-től 2000-ig.
Persze, tudom, mindez nem azon múlik, hogy személy szerint ki az elnök, csak egy hatalmas cirkusz az egész.
Mégis, nem lett volna egy rossz dolog, ha végre női elnök lehetett volna. Ráadásul kiderült volna, hogy ilyenkor a férjének mi a titulusa (First Man?).
De épp az előbb pont Hillary mondta, ne nézzünk hátrafelé. A "volna"-nak nincs sok értelme.
Nem tudom, szeretném-e Hillary-t alelnöknek látni, erre a gondolatra még aludnom kell párat, és akkor sem fogom tudni.
Még egy kicsit savanyúan, de mondom: Go Barack, Yes we can!
Majd megbékélek vele. Ígérem, pár hét múlva teljes lelkesedéssel fogom imádni a gondolatot, hogy végre lehet, hogy fekete elnök lesz, és a filmekből nem csak a New York-i összedőlő épületek válnak valóra talán...
Addig is:
Thank you all, and God bless America!
Utolsó kommentek