US news

Nem tudom, hogy sok-e így 6 év után már a megemlékezésből, de talán azért az évforduló napján senkit nem zavar.

Nekem hiányzik a két nagy torony.
1998 nyarán busszal New York felé közeledve ez volt az első, amit láttam a városból.  Nagyon messziről, még semmi nem látszott, csak hogy van ott két nagy valami. Aztán hajóval a Hudson-ról nézve egyszerűen hihetetlen látvány volt. Nem tudom, hány éve vártam már azt a napot jobban, mint bármi mást. Manhattan eleve egy hihetetlen hely, kedvenc városom, imádom. Főleg első alkalommal az ember csak kapkodja a fejét, annyi minden van.

Ahogy elhajóztunk a duplatornyok alatt, mindenki megdöbbent egy pillanatra. Hatalmasak, szépen csillognak a napsütésben, uralják a látképet. Nélkülük az egész nem ugyanaz. Persze, így is a kedvenc városom, és így is egy hihetetlen, lenyűgöző hely. Így sem fogok sosem betelni a Manhattan körüli hajózással, és akárhányadik alkalommal is úgy fogom bámulni a várost, mint a 2 éves gyerek a karácsonyfát.

Így, 6 év elteltével sem értem hogy kit zavartak ők ott. Miért nem volt az úgy jó??? És most csúnya módon nem írok az ott meghalt emberekről, az azóta felfordult világról, a nem tudom hogyan idekapcsolódó Irakról és a sok összeesküvés-elméletről, a Bush család és úgy egyáltalán az ország vezetésének rejtelmeiről. És képet sem rakok be. Pedig van, rengeteg. Sőt, itt van a szomszéd ablakban, bekészítve, before-after, mert direkt kerestem. De nem kell az most ide. Mindenki látta már, de ha még nem elégszer, ajánlom a Google Images-t.

Hiányoznak, mert szépek voltak, és első ránézésre ők jelentették New York-ot. A felszín felett, mielőtt még belemélyedt volna az ember jobban.